Quantcast
Channel: Quadinfo » Túrabeszámolók
Viewing all articles
Browse latest Browse all 8

2010.02.10-14. Bratca újra

0
0

Már hetek óta tervezgettük a bratcai túrát, de quad híján csak hétfőn vált biztossá érkezésünk. Szép csapat jött össze, bár pontos számot nem tudok, de közelítettünk a 20 főhöz. Mivel nem éppen kávézós túra volt tervben, így már előre páran eldöntöttük, hogyha nagyon durva lesz a terep akkor inkább egy könnyített verziót csinálunk. Így legalább csökken az amúgy is nagy létszám, és nem kell utassal végigszívni a méterenkénti előrejutást.
Szerda éjjelre meg is érkezett kis 3 quados csapatunk. Nálunk később már csak a plusz 200km-t kóválygó, GPS pontot elütő Mijokoka team érkezett. Este már sok mindenre nem volt időnk, de még ilyenkor is kaptunk vacsit, hála korrekt szállásadónknak.

P2110036201002111056P1060636DSC00007

Csütörtök, 1. nap.
Későn ébredt nagy csapatunk, majd a kiadós reggeli után hosszas készülődés és nekiindulás az első napnak. Szerencsére jó időnk volt. Itt még a hó mennyisége nem okozott problémákat, ellenben a későbbiekkel. Egy rövidebb túraútvonalon indultunk, ami aztán hamar átcsapott útkeresésbe a kissé zavaros erdőben. Előkerültek a kötelek és csörlők. Innen mi 4 quaddal elváltunk a többiektől, és nekiindultunk egy rövidebb de elvileg úton vezető útvonalnak. Vízmosásokat hódítottunk meg, majd megpróbáltunk feljutni egy kilátóba, de sajnos itt már a hó utunkat állta az igen meredek hegyen, ahol amúgy az út is elég szűkre sikeredett. A meghiúsult hódítás után egy közeli víztározó felé vettük az irányt, ahol csináltunk néhány fényképet. Itt már kezdett sötétedni, ezért elindultunk hazafelé. Egy rossz döntésnek köszönhetően nem a legrövidebb útvonalat választottuk, mely következtében ránk sötétedett, és egy erdei tracket követve elvesztettük a hóban és a sötétben az útvonalat. Csak pár száz métert tévedtünk, de a rengeteg vízmosással és fával tarkított lejtőn ez éppen elég volt, hogy ne ott legyünk ahol kéne. Légvonalban már csak 700m-re voltunk a főúttól, amikor betévedtünk egy fenyvesbe, ahol is sajnos a fák közti távolság több helyen nem volt egy quadnyi sem, a látótávolság pedig szintén elég csekély volt. Már 400m-re megközelítettük a főutat, igaz ez a 300m körülbelül másfél óránkba telt, és itt jött a már többszöri hidegzuhany, hogy nem tudunk továbbjutni, szinte még gyalog sem. Előttünk szakadék, alján vízmosás, ezernyi keresztbe dőlt fával, mellettünk igen nagy oldaldőlésű meredek fal ezernyi fenyővel. Előre menni lehetetlen, visszafelé pedig négyen nem jutottunk volna a sötétben. Meg kellett hoznunk a döntést. A már otthon kávézó frenkik segítségét kértük, hogy legalább gyalog lejussunk a hegyről. szerencsére voltak segítőkész barátaink, akik a hideggel, vízzel, sötéttel és hóval dacolva segítségünkre siettek. Amikor emgláttuk az első lámpafényt, már reménykedni kezdtünk újból, de sajnos a hegyről való lejutás gyalog is gondokat okozott. Szerencsére végül nem egyszerűen, de leértünk épségben és hazafurikáztunk a szállásra. Ma sem kellett altató :)

P1060662P1060663drazse016P1060676

Péntek, 2. nap.
Második nap se sikerült túl korán kelni, és mellékesen még az eső is eleredt. Néha ugyan átcsapott havazásba, de a csapat amúgy is túrázást tervezett volna, nem mentést, így halogattuk az indulást. Közben az étteremben élménybeszámoló volt terítéken és folyt a “teafogyasztás”. Végül is összeszedtük magunkat és elindultunk megkeresni tegnap fent hagyott drágáinkat. A plusz okosság az volt, hogy a bukósisakokat a quadokon hagytuk, ezért e nélkül jól lefagyott a fejünk a többiek mögé felpattanva.
Szerencsére hamar megtaláltuk a gépeket, mivel csak kevés hó esett, így még a nyomok hellyel-közzel látszottak. Lent vlt egy kis tanácskozás, hogy akkor most hogyan is, merre is, de végül elkezdtük feltolni ötös-hatos embercsoportokban a gépeket a lefagyott kicsiny mederben, mely a fenyvesben folydogált. Apróbb sérülésekkel, de minden gép felért, amikor is frneki barátaink speciált írtak ki, hogy maximum egy segítővel ki tudja leggyorsabban felhozni saját gépét. Három gép el is indult lefelé, de felfelé így ők sem boldogultak. Persze felhoztuk őket ha már lementek, de itt beláttuk, hogy este esélyünk nem lett volna valószínűleg. Végülis a mentőakciót ahogy hallottam mindenki élvezte, tulajdonképpen csináltunk egy újabb bevállalós  tracket. A mentőakció után még maradt némi időnk amit polaszereléssel töltöttünk és még egy kis gurulás is belefért. Este ismét finom vacsi várt minket, amit ezúton is köszönünk a többivel együtt.

Szombat, 3. nap.
Utolsó napra egy nagyobb karikát terveztünk be a Dragan tó felé. Ezen a napon már hóesés kísért minket elég hosszú távon. Elég jónak tűnt a helyzet, sikerült szépen is haladni, de ahogy közeledtünk az 1000m-es magasság felé, egyre problémásabb lett a helyzet. A hó már elég mély volt, gyakorlatilag amikor leszálltunk a quadról majdnem derékig ért, az meredek kaptatókon pedig nagyon nehéz volt feljutni. A két Renegade nagy segítségünkre volt az út törésében, nélkülük valószínűleg addig se jutottunk volna el, ameddig sikerült. Egyre jobban felfelé kapaszkodva hideg hóviharral és köddel találkoztunk, ami befagyasztotta gépeink kapcsolóit. Ahogy levettem a kesztyűt fél perc alatt megfagyott, a dobozon nem nyílt a zipzár, az önindító nem akart tekerni, és még volt pár hasonló probléma. Meredek szakadékok mellett haladtunk, és egy-egy megcsúszás akár végzetes is lehetett volna, de szerencsére nem történt gond. Végül elértük a gerincet, amin még körülbelül 6 kilométer állt volna előttünk, de sajnos 2 után feladtuk a sötétedésre és a reménytelenségre való tekintettel. Ha hamarabb elindultunk volna lehet eljutottunk volna a tóig, de sajnos így fel kellett adjuk. ennek ellenére ez a nap is jól zárult, és szerintem mindenki nagyon élvezte.

Összességében ismét egy nagyon jót túráztunk. Köszönjük a Rády fivéreknek a szervezést, és az egész csapatnak az esti és a délelőtti mentést!

201002131119P1060653P1060659DSC00128DSC00112DSC00095drazse093drazse084drazse015


Viewing all articles
Browse latest Browse all 8

Latest Images

Trending Articles